Hát persze, hogy meg kellett valahogy ünnepelnünk az állatok világnapját.
Főleg azon állatokét, akik nekünk, akik ott voltunk az életünk egy jelentős részét képezik.
Így hát felkerekedtünk korán reggel Krisztivel és Onixal, Henivel és Kovuval, Sanyival és Chirkével. Pesten csatlakozott még hozzánk Eszter és Raynee illetve Barbi és Flame. Szép kis csapat gyűlt össze, így nekiindultunk, hogy behódoltassuk a nógrádi birkákat a Bánki Terelőkutyás Központban.
Ez mindig egy egész napos program számtalan vidám pillanattal, tanulással és kutyáink még jobb megismerésével.
Heni és Kovu
Heniék kezdtek, hogy csillapítsuk Kovu őrült ösztöneit. Minden gyönyörűen zajlott, amíg egyszer csak az egyik birkuci úgy nem gondolta, hogy Kovu igazából nem is ragadozó és csak illetlenkedik itt körülöttük.
Gondolta mi lenne, ha a nyúl vinné a vadászpuskát. A patadobbantásokat és öklelő mozdulatokat Kovu egy jól irányzott pofán harapással honorálta. Valahogy így kell ezt. Nem árt móresre tanítani a zsákmányállatot. 🙂 Van vér a pucájában azt meg kell hagyni. 😉
Tudd a helyed birkuci. 
Még mindig visszaállsz? 
Farkasszem a prédával.
Sanyi és Chirke
Kívülről remekül ment nekik is minden. Chirke egyre magabiztosabb és Sanyi is kezdi érteni mit kell elvárni tőle. Szuper handlinggel abszolválta a feladatot. Lassan el lesz majd hagyva az a körkarám. 😉
Mi
Nekünk most az volt a feladat, hogy megpróbáljuk kitalálni és beállítani Lucy terelő távolságát.
Úgy tűnik, hogy körülbelül 2 méter lesz az a távolság, ami kényelmes lesz Lucynak.
A folyamat úgy néz ki, hogy amikor egyenesen hozza a birkákat, és közelebb jön, mint a kívánt távolság, akkor átlépek a birkákon és lefektetem. Ebből kell majd rajönnie, hogy addig nincs cseszegetve, amíg tartja a távolságot.
Kezdem már elkapni a pillanatokat. Lassan eljön majd az a bizonyos „Aha!” pillanat.
Képek most rólunk sajnos nem készültek csak videó. Azt majd megpróbálom valahogy felvarázsolni… 🙁
Többiek
Kriszti, Barbi és Eszter tereléséről lemaradtunk, ők a birtok másik felén tevékenykedtek. 🙂
