Bevezető
Muszáj egy kis felvezetést is írnom ehhez a naphoz, hogy érezd mennyire is volt fontos tapasztalás.
A csütörtöki csepeli edzés után Lucy az edzőnknél Krisztinél maradt, ugyanis pénteken esküvőre voltunk hivatalosak Évával. Mivel “ottalvós” volt a buli így a péntek estét is külön töltöttük.
Lucy sem maradt azért program nélkül, Krisztivel meglátogatták a Blessed Borders kennelt egy kis terelés céljából. Lucy most nem birkázott, de előtte és utána is jót mulatott a többi kutyussal. Bizony-bizony, ilyen a tökéletes napközi. 😉 Köszi Kriszti!
Pénteken nem szégyenlősködtünk, buliztunk hajnalig. Nem gondoltam volna, hogy ez valószínűleg fontos része lesz a másnapi történéseknek. Kellett hozzá a teljes fáradtság. 🙂
A természet közelsége
Kora reggel indultunk Lucykáért, pechünkre pont az ellenkező irányba, mint menni kellett volna, utána pedig irány Veresegyháza.
Ezen az alkalmon kimozdultunk a szabad levegőre egy kis erdei foglalkozásra.
Hú de régen is volt már. Gyerekkoromban rengeteget jártunk kirándulni, töviről hegyire bejártuk a Velencei-hegységet, a Bakonyt és a Vértest.
A természet iránti vágyat aztán a terepbringázással éltem ki. De valahogy az utóbbi időkben a bringázással együtt elmaradt ez a fajta elfoglaltság is.
Miért beszélek ennyit erről? Mert újra éreztem. Azt a nyugodtságot, azt a békét, amit csak a földön ücsörgés és a pillanatnyi semmittevés adhat. Kellett ehhez a másnaposságtól tompult agyam, a táncolástól fáradt testem, hogy csak úgy legyek és ne érdekeljen semmi.
A tréning
Ezzel a fantasztikus háttérrel kezdődött az alap program folytatása, csupa izgalmas új feladattal és a régiek továbbfejlesztésével. Erről részletesebben nem szeretnék beszélni és igazából nem is beszélhetek. 🙂
Délután jöttek aztán a kiegészítő foglalkozások. Trükk tanulás, közös pihengetés és a többi… Két trükköt találtunk, amit még nem tud Lucy. A tolatást és a “szégyelld magad” trükköt. A gyakorlás mindkettőnél jól ment. Bár a szégyelld magad trükk ultra cuki, de a tanítási folyamat nem tetszik nekem és Lucynak sem. Így ezt szerintem hanyagolni fogom…
“Végre” jött pár döccenő. Lucynak a relax póz nem nagyon ment. Alapvetően kicsiként tudta a hempergés trükköt, de valamiért egyszer csak elkezdett belőle kihátrálni és nem csinálta többé. Nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, sőt nem is hiszem, hogy lenne, de most szükség lesz rá. Azóta gyakoroljuk. Lassan de biztosan haladunk. 😉
A napzáró beszélgetés
A nap végén pedig jött a beszélgetés. Most a szokásosnál is izgalmasabbra sikerült, ami jól is jött, mert már kezdtem elkészülni az erőmmel. Segített ébren maradni a téma.
Érdekes és megható mások megéléseit hallgatni. Sőt még érdekesebb belegondolni, hogy ugyanezek vagy nagyon hasonló tapasztalások
- bennem hogyan csapódtak le régebben,
- melyek azok a stációk, amiken én már átmentem a kutyázás és az agility által,
- milyen részeket ismertem már meg önmagamból,
- milyen összefüggésekre jöttem rá állat és ember kapcsolatáról,
- hol tartok én ezen az úton.
Már tudom, hogy még nagyon az elején.
Ismét szuper nap, szuper csapat. Jajj, de közel van már a vége… 🙁
