Ha szabadidőnk engedi általában megjelenünk az ország valamely pontján egy juh nyájat üldözve.
Nagyszerű kiegészítő sport ez az agility mellé. Javítja Lucy koncentrációját. Fejleszti az állóképességét.
Én még több jelzésést ismerem meg. És érzésre még mélyebb kapcsolatot tudunk építeni. Pláne, hogy a tréning egyenlőre elég mély ösztön állapotban folyik. Néha kicsit olyan érzés, mintha Lucy-nál se kép se hang nem lenne, csak a birka-birka-birka…
Úgy tűnik, hogy végleg a hátunk mögött hagyjuk a körkarámot, és már csak a „szabadban” fogunk gyakorolni. Kicsit azért izgalmas érzés, ha balul sül el valami, elég messziről kell összevadászni a szétszéledt nyájat. 😉
De lényeg, hogy Lucy nagyon élvezni midne percét. Ha tehetné szerintem meg se állna, míg teljesen ki nem dől.
Nem lesz ez a fő profilunk soha, de mindig meg fogjuk ragadni az alkalmat, hogy birkászhassunk kicsit. 🙂